03."Tetszik nekem Haru?"

Rin Matsuoka

Eljött a hétfő is, amit nemigazán vártam, de egy dolog miatt mégis jó volt. Hamarabb túlesek rajta és úszhatok. Ráadásul még Haruval is elleszek a bentlétünk alatt, habár miatta aggódom. Vajon mi fog történni vele? Megműtik? Vagy csak rutinvizsgálatok? Fene tudja...
Az utazótáskámmal együtt indultam el a kórházba. Az édesanyám és Gou, a húgom dél körül be fognak jönni, hoznak egy kis tartalék ételt. A kórházban ugyanis ehetetlen a kaja. Átgondoltam, hogy mi fog ma történni, de gondolataimba ismételten Haru szökött be. Gyönyörű szemei vannak... esküszöm, én abba a szempárba beleszerettem...
- Jaj, nem! Megint furcsa dolgokra gondolok. Jobb lenne már abbahagynom!
Szerettem volna gyorsan a kórházba érni, hogy láthassam Harut és végre kiszálljanak az ilyesfajta gondolatok a fejemből. Hiszen, ha meglátom biztosan rájövök, hogy csak egy barát és én sem tekinthetek rá másképp. Nem is akarok. Nem vagyok meleg, egész életemben a lányok iránt érdeklődtem, mégis, ha Harura nézek, egy lány sem érdekel hirtelen. Ő annyira gyönyörű, hogy egy lányt is felülmúl. Sőt, a világ összes lányát felülmúlja számomra. 
A kávézó előtt elhaladva eszembe jutott, hogy milyen jól éreztem magam Haruval a minap. Jó érzéssel tölt el, hogy találtam végre egy olyan barátot, aki hasonlít rám.
Észre sem vettem, hogy már a kórház elé értem:
- Hmm... szerintem megvárom itt kint Harut - gondoltam.
Vártam. Vártam. És vártam. De Ő nem jött. Homlokomra csaptam, mert rájöttem, hogy lehet már rég itt van és, hogy lehet feleslegesen álltam kint fél órát. Felálltam a padról, amelyre időközben letanyáztam, s bementem az épületbe. Első utam a recepciópulthoz vezetett.
- Jó napot! Rin Matsuoka vagyok, ma kell befeküdnöm - mondtam a pult mögött álló hölgynek.
Nem lehetett több harmincnál, de komor arcvonalai és a sok smink miatt inkább emlékeztetett egy negyvenes éveiben járó, hat gyerekes édesanyára, aki fiatalabbnak akar tűnni a sok festék által.
- Igen, az orvosa már várja önt a vizsgálóban - morogta.
- Köszönöm! - hálálkodtam az információért - Egyébként Haruka Nanase bejött már? Neki is ma kell befeküdnie.
- Miért érdekli az magát? - rivallt rám a nő.
- Elnézést... - feleltem kelletlenül, majd otthagytam.
Hát, ő sem a kedvességért kap fizetést... pedig általában a kórházban dolgozó személyzetnek kedvesnek kellene lennie a betegekkel és a látogatóikkal. Mindegy, nem lényeg, csak így nem tudtam meg, hogy Haru bent van-e már.
Egy kopogás után beléptem a vizsgálóba, ahol Mr.Lee, az orvosom már várt.
- Szép napot, Rin! Hogy van a válla? - mosolygott barátságosan. Ő legalább nem olyan, mint a pultban álló nő...
- Viszont! Sokkal jobban, bár még eléggé fáj - húztam el a szám.
Egy gyors vizsgálat után megmutatták nekem a szobát, ahol pár napig 'lakni' fogok. Az orvos és a vele lévő nővér már ki akartak volna menni, de hirtelen ötletből utánuk szóltam:
- Elnézést, de nem tudják véletlenül, hogy Haruka Nanase bejött-e már? - kérdeztem remélve, hogy ők kedvesebben válaszolnak. Mindketten nemlegesen rázták a fejüket.
- Megnézem az ön kedvéért, Matsuoka-kun - mosolygott a nővérke.
- Azt megköszönném - mosolyogtam vissza rá. Ezek után elhagyták a kórtermet, ahol szerencsére csak én voltam, egyedül.

*                                      *                              *

Szép, lassan eltelt a nap, egész idő alatt vártam Haru hívását, ami természetesen nem érkezett meg. Délután anya és Gou is voltak benn nálam, de nem lehettem jó társaság, hiszen még akkor is Haruka járt a fejemben. Mondhatnám azt, hogy aggódtam, de nem, igazából csak csalódott voltam.Vagy elfelejtett, vagy egyszerűen csak nem kíváncsi rám. Egyik sem jó lehetőség.
A csendet és a gondolataimat egy halk kopogás foszlatta szét. Az ajtóra vezettem a tekintetem, ahol a nővérke dugta be a fejét.

- Bejöhetek? - szólt halkan.

Válaszként csak bólintottam egyet, mire a nővér belépett a helyiségbe.Leült mellém, az ágyra, és megosztotta velem az alábbi információkat:
-Megkérdeztem mindenkit, akit csak tudtam, de nem érkezett meg, és a mai nyilvántartásban sem volt benne, pedig tényleg most kellett volna jönnie.

Lefagytam. Nem tudtam, hogy mi van Haruval, de már igazán kezdett érdekelni, ahogy az is, hogy miért nem tudott értesíteni arról, hogy ma mégsem jön be.
-Értem. Azért köszönöm.
-Érdekel ez a lány?
Erre értetlenül néztem rá, mire a nővér, pontosította kérdését.
-Tetszik neked?
-Jaj, nem. Haruka fiú. Pont úgy lányneve van, ahogy nekem is - kacagtam fel.

- Ó, bocsánat, nem tudtam - szökött pírba a hölgy arca. 

- Semmi gond - nevettem még egy kicsit, majd rátértem egy fontosabb témára - Egyébként... öhm... hogy hívják önt? 

- Jaj, ugyan, nyugodtan tegezz! Pár évvel vagyok csak idősebb nálad - kuncogott - Michi Yokai vagyok.

- Örülök Michi-chan. Én Rin vagyok, de ezt már úgyis tudod.

- Igen! - mosolygott - Eltértünk a témától Rin... Neked tetszik ez a fiú? 

Erre a kérdésre nem számítottam, így komolyan el kellett gondolkoznom. Haru fiú, alig ismerem, de mindezek mellett tény az is, hogy jó vele beszélgetni és néha megfordulnak a fejemben furcsa és bizarr gondolatok vele kapcsolatban.
- Őszinte leszek Michi... nem tudom - hajtottam le a fejem szégyenkezve, hiszen mégiscsak egy fiúról beszélünk.
- Emiatt ne legyen szégyenérzeted. Nincs abban semmi rossz, ha egy azonos nemű iránt érzel vonzalmat, szerelmet - mondta.
Mihelyst ez a mondat elhagyta a száját, úgy éreztem, hogy ideje próbára tenni magam. Lehunytam a szemem és elképzeltem magam előtt Harut; sötétkék szemeit, karcsú derekát, kecses lépteit, ahogyan felém közelít, vagy éppen távolodik tőlem. Éreztem kezeimen selymes bőrét, s orromban annak csábító illatát, ajkaimon az ő puha ajkainak ízét és hozzám simuló izmos testét. Szemeim hirtelen nyíltak ki, ajkaim pedig szétpattantak a zihálás miatt. Körülnéztem, de a kórteremben én tartózkodtam egyedül. Rápillantottam az órámra, ami 2:41-et mutatott. Ezek szerint elaludhattam, miközben gondolkoztam Michi kérdésén... majd, ha következőleg találkozunk bocsánatot kérek tőle.
Ezzel a lendülettel az álomvilág magával ragadott és a tudatalattimat még mindig az a kérdés foglalkoztatta, mely' álmomban is zaklatott:
Tetszik nekem Haru?